Amikor eljössz hozzám, felmérjük, hol jársz. Merre tartasz. Mit kell még megtenned azért, hogy Teljes légy. Hogy elengedd a félelmeidet, a függéseidet, lebontsuk a láncokat a lelkedről. Keresed az utadat, ami végső soron önmagadhoz vezet, mert az út végén TE vagy...
Ezt most még úgysem hiszed el, mert másért keresed magadat, hiszed, hogy ha te megváltozol, akkor ő is, és ha te más vagy, elérheted őt...pedig csakis magadért kell tenned. 
A küldetésedet megsúgják majd útközben odafentről. El kell érned azonban bizonyos tudatossági szinten ahhoz, hogy ezt fel tudd ismerni, és el tudd fogadni. El tudd kezdeni, fel tudd vállalni. 
Sokféle útja van az önmagunk felfedezésének. 
Meditálhatunk. 
Beszélgethetünk.
Használhatjuk a MAG népének MÁGiáját, amely szent és tiszta, és a jóra kell használnunk, ezért kaptuk ajándékba. 
Mindent érted teszünk majd, és te is megtanulod, hogyan kell magadért tenni és nem másért. 
Az utadat keressük és rá fogunk lelni, mert minden olyan akadályt eltávolítunk az útból, amely eddig nem engedett tovább.
Mert vannak próbák, melyek edzenek és vannak akadályok, melyeket megoldani és falak, melyeket lebontani kell. 

Szabad élet - feltételek nélkül
Szabad szerelem - korlátok nélküli Teremtés
Elfelejtetted, mi az ÉLET....?

Dobj el minden korlátot, minden elvárást. Mindazt, amit kemény munkával beléd neveltek korlátként, csak hogy óvjanak. Azokat a sztereotípiákat, amiket rögzítettek benned, hogy a te életed is pontosan olyan legyen, mint mindenki másé körülötted. Ki ne lógj a sorból, mert megvetnek, kinevetnek és gúnyosan összesúgnak a hátad mögött. Mert mindenkinek meg kell felelned, akkor fognak szeretni. Elfogadni. Hiszen a társadalom csak azt fogadja el, aki nem több és nem kevesebb, mint a tömeg.
Belesimulni a szürkeségbe, ez a legbiztonságosabb.
Nem feltűnni senkinek, csendben tenni a dolgod, keresni a pénzt, folyamatos, stabil és biztonságos munkahelyen, hiszen ez a jó, ez az elfogadott. Benne maradni a házasságban, a rossz kapcsolatban, mert sokba került a lagzi, meg van a svájci frankos hitel. Muszáj folytatni amit elkezdtél, mert hogy néz ki, ha idő előtt kilépsz és mindent felégetsz magad mögött. Ha nem akarsz megfelelni, ha kikerülöd a korlátokat, ha átugrod a zárt kapukat, ha lerombolod a falakat, akkor az emberek megijednek tőled. Akkor rossz ember vagy. Kivet a család. Kivet a társadalom. Nem fogsz tartozni sehova. Kívül leszel a drótkerítésen, ez egészen biztos, és a többiek odabent azt fogják gondolni, hogy milyen szerencsétlen vagy, mert kívül rekedtél. Eszükbe sem jut, hogy valójában ők rekedtek odabent....

Veszélyes kívül lenni. Másnak lenni. Máshogy élni. Nem havi fizetést kuporgatni és lesni a számlát, megjött-e a fizu. Veszélyes olyan elveket hirdetni, amelyekkel a többség nem tud azonosulni, persze lelkesen bólogatnak, ó igen-igen énis-énis, de valójában rettegnek attól, amit te képviselsz. Úristen, hogyan élsz. Félnek attól, ami te vagy, de akarják is, mindennél jobban. Kívül minden társadalmi törvényen, minden elváráson és megfelelési kényszeren. Csak lenni. Nem törődni azzal, hogy holnap miből fizeted ki a számlát mert ki fogod fizetni halálosan pontosan akkor, amikor lejárt a határidő, de kifizeted, mert Teremtő vagy. Mindenre időben előteremted a pénzt, pusztán a gondolataiddal és tiszta érzéseiddel, melyeket nem fertőz a társadalmi korlátok egész sora. Tisztában vagy vele, hogy amit akarsz, azt úgyis megkapod, akkor, amikor itt az ideje. Mindig megkapod. Mindent. Mert jár neked, és ezt is tudod. Nem félsz attól, hogy valami NINCS, hiszen a te elmédben és lelkedben minden VAN éppen most. Nem holnap, nem holnap után. MOST és ITT. A Mostban élni, az az igazi művészet. Nem foglalkozni azzal, hogy mi volt és mi lesz, mert a jelent kell megélni, és a jelenből bontakozik ki a jövő. A jövő képlékeny, Vannak előre megírt fordulatok, de sok mindenben a te szabad akaratod dönt.

A társadalom nagy részének nincsen szabad akarata. Nem tudják, mi az, pedig azt hiszik, hogy szabad akaratból döntenek, valójában fogja, köti, korlátozza őket a számtalan tudati, cselekvési, érzelmi blokk, a háttérhatalom által több ezer éve bekódolt gondolati séma, ami miatt nem tudnak szabadon gondolkodni. Akik szabadok, azokra a nagy többség furcsán, irigykedve és félelemmel néz.
Pedig szabadon teremteni csak úgy lehet, ha tudsz szabadon élni. Ha nem törődsz mások véleményével, sem azzal, ha összesúgnak a hátad mögött, sem azzal, ha támadnak, hiszen ők sebezhetőek, ők védtelenek, voltaképpen átadták magukat egy káros berögződésnek, nem te, aki mindenben maga dönt, és úgy él, ahogy neki tetszik, senki nem szólhat bele.
A szabadság a léleknek és az elmének igazi katalizátor, mert onnantól nincs megállás.

Nem kell sok pénz. Minek? Kinek? Csak azért, hogy gyűjtögesd egy számlán vagy tartalékold egy páncélkazettában? Ezzel valójában bekorlátozod a bőséget az életedben és nem lesz több. Annyi lesz, amennyit gyűjtöttél. A pénznek szabadon kell áramolnia az életedben. Kiadod, visszaveszed, kapod, adod. Ennyi. A pénz éppen olyan, mint a szerelmed. Ha elengeded, mindig ott van, mikor szükséged van rá. Ha bekorlátozod, nem lesz több, mint amennyit behatároltál, és a többi része menekül tőled, a pénz és a szerelem is utálja a korlátokat és a határidőket.

Nem kell saját tulajdon, minek? Ha van, az jó, de ha nincs, ne hajts rá. Ha van hol lakni pillanatnyilag, akkor nem mindegy? Ha jól érzed magadat egy jurtában, egy faházban, egy viskóban, egy palotában, akkor nem mindegy?
Meg akarsz felelni a szüleidnek, hogy azt gondolják, na az én gyerekem is révbe ért.

Meg kell házasodni, gyereket kell vállalni x éves korig. Minek? Kinek akarsz megfelelni? A szüleidnek? A rokonaidnak? A barátaidnak? Ha majd megtalálod a Társadat, akkor a saját közös döntésetekből, saját szabad akaratból meglesz az esküvő, ami egyébként egy papír, nem több, az ESKÜ-vő valójában egy fogadalom, melyet be is kellene tartani.... A HÁZ-asság pedig egy közös életről szól, amit végig is kellene csinálni....
Majd Isten és önMAGatok előtt megalkotjátok az EGYséget a kettőtök KAPCSOLÓDÁSÁBAN, mert a Társaddal ez nem Kapcsolat. Ez Kapcsolódás. Nem ugyanaz. Folyamatosan zajló, csodálatos történés, mely előre meg van írva, és követitek a lelketek hívását. Ott nincsenek feltételek, sem elvárások. Ha vannak, megszakad a kapcsolódás és talán lehet belőle kapcsolat, de az nem ugyanaz...

A szerelemben is szabadság kell. Nem várhatsz el és nem szabhatsz neki korlátokat. Úgy él, ahogyan ő akar, és nem kérheted számon. Hozzád tartozik, de nem birtokolhatod, és nem változtathatod meg. Majd ő változik, idomul magától hozzád, de mindent az ő saját szabad döntése nyomán. Nem miattad, hanem maga miatt. Akkor fog működni, ha mindent szabadon tesztek meg, egymásért és magatokért, nem azért, mert egymástól bármit elvárnátok, vagy netán mert a külvilág elvárja tőletek. Az soha nem működött, csak egy erőltetett színjáték volt, és a világ nagy része még mindig ebben az erőltetett színjátékban él.
Ha valóban Szer-elmet akarsz, akkor feltételek nélkül kell elfogadnod a másikat. Pontosan úgy, ahogyan kapod. Minden korábbi korlátodat eldobva, minden falat lebontva, másképp a kapcsolódásból szakadás és mérhetetlen fájdalom lesz, pusztán azért, mert még mindig ott vannak a falak, a sztereotípiák.
Nem lehetnek falak a szerelemben, sem korlátok, sem elvárások, sem feltételek, sem megfelelési kényszer, sem bizalmatlanság, sem félelem.

Csak akkor és csakis akkor tudsz EGYesülni egy másik emberrel, ha nincs se két-ség, se fél-elem benned. Az EGYség két ember között éppen az összes berögződött hitrendszer eldobását is jelenti. Ők ketten kerek egészt alkotnak, és lepattan róluk minden szabályozás, nem törődnek azzal, más mit mond, hiszen más nincs benne az ő egységükben. Az EGYség az ő döntésük, és a valódi EGYség csak a vaskorláton kívül jöhet létre. Ott, ahol szabályozás van, ahol sémák vannak, ahol a szürke tömeg határozza meg, hogyan szeress, hogyan viselkedj, hogyan élj, ott két ember nem tud eggyé válni.

Igen, az Ikerlángok, így is hívhatjuk az EGYlélek párokat, de szándékosan hívom inkább az utóbbi néven ezt a jelenséget, mert számomra ez jelenti az EGYséget.
Az egylélek párok kívül vannak a társadalmon, mert a társadalom képtelen elfogadni őket, mivel mások. Nem követnek mást, mint magukat és egymást. Tudják, hogy az övék nem hagyományos kapcsolat, tudják, hogy ez egy csoda, és nem szabad ráhúzni semmilyen sémát, formát. Mert minden ilyesmit szétrobbant ez a kapcsolódás, túl erős ahhoz, hogy elviselje a köteleket. Egymást teljesen átformálják, és a sémákat kiégetik egymásból a szerelem energiáival, és az együtt-léttel, az együtt gondolkodással és együtt-érzéssel.
Az egylélek párok az igazán szabadok és elindult egy globális folyamat, ahol egyre többen vagyunk, és el fogjuk érni a kritikus tömeget. Ott fog robbanni a bolygón a Fény úgy igazán, mikor több lesz az egylélek párok fénye mint a sötétség. Ott tömegesen hullnak majd le a falak és a korlátok, és ez már nincs messze, mert a világban háború van, a jelen társadalmi és pénzügyi rendszer már összeomlott, csak a nagy többség, mint mindig, most is vakon menetel a drótkerítésen belül és azt hiszik, hogy a sok ezer éves sémákra épített kis életük működik tovább, mi pedig, akik kívül vagyunk, szerencsétlenek vagyunk, mert kimaradunk a jóból.. fogalmuk sincs róla, hogy valójában mi vagyunk a legboldogabb emberek, a legnagyobb bőségben élők, mert megtanultunk feltételek nélkül élni.

Eszter

Férfi-női egyensúly
A jó kapcsolat titka

A Nő befogadásra, a Férfi behatolásra lett tervezve.
A Nő csakrái, lelke, teste az elfogadásra, a Férfi csakrái, lelke, teste az adásra lett megalkotva.
A Férfinek kell adnia, a Nőnek elfogadnia. Nem fordítva. Természetesen a férfiak is szeretnek kapni, de a nők ott követik el a nagy hibát sok esetben, hogy túl sokat akarnak adni, többet, mint amit kapnak, hogy a férfit ilyen módon tartsák meg. Ekkor azonban a férfi visszahúzódik, mert ilyenkor a nő "túl sok". A nő soha nem adhat többet, mint amit kap, mert akkor a férfi érzi magát kevésnek, és előbb vagy utóbb vesztesként kullog el.
A nőnek elfogadni kell, amit a férfi ad, és mindig megköszönni és hálásnak lenni érte, mert attól Hölgyeim, nem lesztek kevesebbek, ha néha megköszönitek, amit kaptok, az előttetek álldogáló, csillogó szemű Férfi azonban szárnyakat kap tőle. Mert érzi, hogy végre boldoggá tudja tenni a Nőt.
Egy párkapcsolatban egy igazi Férfi attól boldog, attól tud haladni, fejlődni, szárnyalni és élete minden területén jól teljesíteni, hogy szíve hölgye boldog. Őt az táplálja, hogy a nő mellette szintén szárnyal, mégpedig éppen az ő erejétől és attól, hogy szilárdan a karjában tartja a nőt.
A férfi attól érzi magát Férfinak, hogy hagyják, hogy az legyen!
Nem attól, hogy a nő irányít, raplizik, hisztizik, követelőzik.
A nőknél sajnos elterjedt és berögzült cselekvési és gondolkodási minta, hogy semmi sem elég. Ez nem tudatos, ezért mondom, hogy berögzült, ráadásul a kollektív tudat alattiba rögzült be. Tehát tudattalan.
Nekünk nőknek mindig van valami kifogásunk, semmi nem jó, igaz?
Ha puszit ad, miért nem ad csókot, ha virágot hoz, miért nem hoz mellé arany nyakláncot. Ha főz, miért nem tesz bele több fűszert. Ha vásárol, miért nem vett még egy karton ásványvizet. Igaz?
Egy kis önkritika kell ugyan ahhoz, hogy ezt felismerd magadban, de bizony ez így van.
A nő örök elégedetlen. Ezzel is azt érezteti a férfivel, hogy kevés, hogy soha nem fog tudni megfelelni. Mi történik ilyenkor?
Drága férfitársaink vagy kínlódva bennmaradnak a kapcsolatban, bár előbb-utóbb vagy kikandikálnak onnan, vagy egyszerűen csak lelépnek, esetenként maradnak úgy negyven évre, de az örökös veszekedésben és keserűségben telik, meghal a szexualitás, meghalnak az ölelések és a csókok.
Mert nincs egyensúly.
Drága Hölgyeim! Legyen elég mindig az, amit a férfi pillanatnyilag ad. Ha az egy puszi a szakadó esőben, és éppen csak öt perce van, akkor legyen az! Ha az egy gyorséttermi vacsora, mert arra van pénz, idő, lehetőség, akkor az! Ha az egy bizsu karkötő, vagy egy szál csupasz vörös rózsa, akkor az! Legyen bármi, amit ő ad, azért adja, mert a szemed csillogását lesi, azt, hogy vajon örülsz-e végre valaminek, vajon boldoggá tud e tenni. Ők a mi mosolyunkból táplálkoznak, és attól érzik férfinek magukat, ha látják, minden módon ki tudják elégíteni az igényeinket, és igenis elegek nekünk.
Mert ha képes vagy végre megelégedni, akkor a férfi szárnyakat kapva magától ad még többet és még többet. De mindig meg kell elégedni azzal, amit pillanatnyilag kapsz, mert a férfi mindig a maximálisat adja. Mindig. Mindig azt, ami éppen részéről neked maximálisan adható.
Egy férfit mindig dicsérni kell. Teljesen mindegy, hogy épp mit csinál. Ha munkanélküli, és állást keres, akkor azért, mert milyen kitartó és a világért ne adja fel. Ha jó munkája van, és sikeres, akkor azért, mert felnézel rá. Ha jól neveli a gyerekeket, akkor apaként kell dicsérni, ha jól főz, akkor azért. Minden apróságot vegyél észre és nyilvánítsd ki, hogy tetszik. Számára ez nagyon sokat jelent. Ettől végre többnek érzi magát.
Erősnek. Mert nem neked kell az erősebbnek lenni. Neked belesimulni kell a karjaiba és hagyni, hogy vezessen. Ez a dolga! Persze, okos nő módjára tudod terelgetni. Ahogy dédanyáink tették, akik ezeket még tudták, mi már elfelejtettük, de most újra elővesszük a régi tudást.
Szeresd őt! Fogadd el őt, olyannak, amilyen és hagyd, hogy önmaga legyen melletted! Engedd, hogy férfi legyen, hogy önállóan döntsön. Ne akard megváltoztatni, ne kérd számon, ő szabad ember, aki a saját szabad akaratából szegődött melléd. Idővel hozzád idomul, alkalmazkodik és alakul, de ugyanezt neked is meg kell tenned. Ne csak elvárj, sőt, ne várj el semmit.
Feltétel nélkül fogadd el őt, és akkor ő is így tesz.
Gondold át, mit is jelent ez a mondat. Feltétel nélkül. Tényleg feltétel nélkül. Semmi elvárás, semmi kötözködés, semmi kritizálás, a körülményektől való teljes függetlenedés.
Persze, csak ha jó párkapcsolatot akarsz, és boldogságban szeretnél élni a pároddal, akit az élet melléd sodort. Ha nem, akkor továbbra is csinálhatod mindezek ellenkezőjét, és nézheted, ahogy a párod icipicire összemenve kisétál a kapcsolatból és csak az árnyéka marad ott....
Nincs más dolgod, Nőként, mint szeretni, elfogadni, megköszönni. Semmi mást nem vár tőled a Férfi.
Az igazi Férfiakról beszélek most, persze, nem azokról, akik szintén nem tudnak Férfiak lenni, hanem gyengék, következetlenek, őszintétlenek, célok nélkül tengődnek, nem kitartóak és nem gondolják komolyan. Róluk nem szól a fáma. De a Férfi és a Nő kapcsolatában az egyensúly az adás-kapáson és a feltétel nélküliségen alapszik.
Fontold meg, amit olvastál, drága Nőtársam, és gyakorolj kellő önkritikát.

Eszter