Mindig is kemény voltál. Megedzett az élet. Mindig tudtad, hogy mit akarsz, és mindig el is érted. Megoldottál mindent. Kiálltál magad mellett és azok mellett, akiket szeretsz. A lehetőségekhez  mérten megtettél mindent azért, hogy megvalósítsd az álmaidat. Sok éven át, minden nap harcoltál. Harcoltál a pénzért, a barátságokért, a szerelemért, az igazságért. A jobb munkáért, a karrierért, a magasabb fizetésért. Azért, hogy elismerjenek. Azért, hogy a családdal elmehessetek nyaralni. Azért, hogy soha ne kelljen a gyerekednek nemet mondani semmire, hogy neki már más élete legyen, mint neked. 
Ment minden a maga útján. Legalábbis így érezted. Egy nap aztán elfáradtál. Kimerültél. Szeretnél pihenni. Nem harcolni. Nem sietni mindig. Néha a gyereked szemébe nézni, és azt mondani, gyere, menjünk sétálni, beszélgessünk az élet dolgairól. Néha eltölteni a kedveseddel egy rohanás nélküli reggelt. 
Elfásultál. Nehéz, és egyre nehezebb. 
Változást szeretnél. Másképp élni, mint eddig. Nem harcolni. Csak LENNI. Elvárások, megfelelés nélkül. Csak úgy, a létezés puszta öröméért. 
Boldogságot szeretnél. Nem azt a fajta elfojtott, ismétlődéseken alapuló, mélyben forrongó fájdalommal és haraggal töltött, felszínen kiegyensúlyozott nihilt, ami van. Hanem VALÓDI boldogságot. Szerelmet. Azt az érzést, hogy Őt 28 év múlva is ugyanannyira fogod szeretni, mint ma, és amikor a pillantásotok és a kezetek összekulcsolódik a párnán, tudjátok, hogy ezer éve így van és még ezer évig így lesz. 
Bőséget szeretnél. 
Nem ezt a kényszeredett mindennapi kenyérkeresést, ahol nincsen egy csepp sem belőled, hanem valaki másnak az álmait valósítod meg. Azt az érzést nem akarod többé, hogy a munkaidő kezdetén azt várod, mikor lesz vége. Nem akarsz többé úgy élni, mint eddig, örömtelenül, robot módjára, keserűséggel telve, a fizetési csekket nézve dolgozni. Nem, te nem akarsz ÁLLÁST. 
Te HALADÁST AKARSZ és valódi, magadnak, a magad öröméért végzett munkát. Küldetést, amiért érdemes felkelni, amiért ragyoghatsz és másoknak is adhatsz belőle. 
Valódi, áramló bőséget, hogy ne kelljen többé törni a fejedet, mit miből fizetsz ki. Igazi nyugalmat, békét és harmóniát, belül is kívül. 
Azt az érzést szeretnéd, amit a fehér hajú, mosolygós, virágokat ültető nagymama érez, aki egy tavaszi reggelen elültet egy palántát a kertben, majd felnéz és megcsodálja a nap sugaraiban fürdő cseresznyefát, amely teljes pompájában, rózsaszínen, részegítően illatozik és azt hirdeti, az élet csodálatos...
Itt állsz most. Ezt szeretnéd, de hogyan? Mindez talán jár neked? Egyáltalán, van neked erre lehetőséged, időd, pénzed, és mit fog szólni a környezeted? A családod? A párod, aki ugyanúgy gürcöl 15 éve mint te...A szüleid, akik amúgy sem értettek meg soha...A gyerekeid, akik így is alig látnak... a barátaid, akik szerint mostanában csodabogár lettél és nem ezen a földön élsz...

Igen. Akarod, és teszel érte. Érzed belül a HÍVÁST. Menned kell. 
Hosszú lesz az út. Készülj fel, hogy nehéz is, időnként zokogva fogsz térdre borulni Isten előtt, meddig még Uram??...
Megéri, mégis. Hidd, hogy megéri. MAGadat megtalálni, a legcsodálatosabb dolgok egyike ezen a gyönyörű bolygón. 
Rálelni az Utadra,a küldetésedre. Megérezni a benned rejlő Erőt, az energiát, mely mindannyiunkban ott rezeg, és össsze is kapcsolódik. Az Úton többször meg fogsz torpanni, és vissza akarsz majd fordulni. Nem bírom... nem akarom...a régi életemet akarom...könnyebb volt a tudatlanság....a kockázatmentes, beszürkült élet... ez FÁJ...
Az Úton időnként sírni fogsz a hálától és attól, hogy megérzed magadban Istent. 
Az Út közepétől minden napod egy csoda lesz...
Sokáig fogod azt hinni, hogy az ÚT a NAGY SZERELEMBE , A NAGY BŐSÉGBE ÉS A NAGY CSODÁBA VEZET, A MENYORSZÁGBA.
Csak az Út második felétől jössz rá: Az ÚT Te MAGad vagy, és az utad önMAGadba vezet. Abba a tiszta, ősi, romlatlan lélekMAGba, melyet Isten teremtett meg, sok ezer éve, még Atlantisz előtt...
Az a lélekMAG lakozik benned, amely minden képesség birtokában van, és használja is őket. Amely tudja, hogy mindaz, amit elKÉPzel, arra KÉPes, tehát nem KÉPtelenség. Az a lélekMAG, amely tudja, hogy van egy másik fele, és ez szent és isteni ősi törvény, mely addig emeli a két lélekMAG rezgését, míg azok össze-rezegve, egymásra hangolódva, egymásba olvadnak a létezés három síkján. Az anyag síkján, a lélek síkján és a szellem síkján, ahogy lélekMAGod is e három síkon terjed ki és árad, ahogy az Úton haladsz, úgy árad egyre jobban, míg a fénye megállíthatatlan lesz és mindent magába vonz, ami hozzá hasonlóan a legmagasabb Szeretet frekvenciáján rezeg. 
Minden út Hozzád vezet. Én tudom, mert én is csinálom. Járom az utamat, és tudom, hogy min mész keresztül. Gyere velem. Már ismerem az út egyik felét, tudom, hol vannak a hajtűkanyarok, hol a szakadékok és hol az emelkedők, hol a hullámvölgyek. 
Gyere velem, és mutatom az utat. 
El fogunk fáradni, és sokszor érzed majd azt, fogyóban az erőd, fogyóban a hited, de mindig jön egy újabb szeretet hullám, amely továbblendít és ott leszek én is, és mások is, akik erre tették fel az életüket. 
Tanítunk, segítünk és te is tanítasz minket, mert benned magunkat látjuk. 

Várlak, ha úgy döntesz, itt az idő. 

idoponteszter@gmail.com

És egy kis emlékeztető: 
A Titokból...
AKI A BOLDOGSÁGRA HALLGAT, ANNAK MEGNYÍLNAK AJTÓK OTT, AHOL EDDIG FALAK ÁLLTAK.

"Ha a boldogságra hallgatunk, állandó örömben fogunk élni. Kitárulkozunk a világegyetem nyújtotta bőségnek és szívesen megosszuk életünket a szeretteinkkel, a boldogságunk, a szenvedélyünk másokra is át fog ragadni.
Élvezzük az életet, mert az élet csodálatos. Egy lenyűgöző utazás. 
Egy másik valóságban fogsz élni, egy másik életet. 
Kérdezik majd mások, mit csinálsz másképp?
A különbség az, hogy te felhasználod a titkot. 
Olyan dolgokat fogsz megtenni és birtokolni, amire mások azt mondták, hogy neked lehetetlen megtenni és birtokolni. 
Tényleg beköszöntött egy új korszak, melyben a végső határ az emberi elme. "

"Egy fordulóponthoz ért az életed. Csupán azért, mert valami belül, azt ismételgette: megérdemled a boldogságot. Arra születtél, hogy értéket adj ennek a világnak, hogy a legjobbat hozd ki magadból. Minden, amin átmentél eddig, minden egyes átélt perc erre a mostani pillanatra készített fel téged. 
Már érted, hogy a sorsodat magad határozod meg. Képzeld el, mi mindent megtehetsz mostantól ennek ismeretében. Mit kezdesz ezzel a pillanattal? Hogyan ragadod meg? Senki sem táncolhatja el a te táncodat, énekelheti el a te dalodat, írhatja meg a történetedet. 
Hogy ki vagy és mit teszel, az most dől el. 
Én hiszem, hogy nagyszerű ember vagy. Hogy van benned valami csodálatos. Attól függetlenül, hogy milyen volt az eddig életed, hogy mit hiszel, mennyire vagy idős vagy fiatal, amint elkezdesz megfelelően gondolkodni, lesz valami a belsődben, egy belső erő, ami nagyobb a világnál. Ez meg fog jelenni. Jelentős szerepet kap az életedben. Ez táplál, öltöztet, felemel, védelmez. Irányt ad. Irányít. 
Biztosítja a létezésedet, ha hagyod. 
EZ AZ, AMIT BIZTOSAN TUDOK."

Csodálatos :)
Töltsétek le a filmet, hallgassátok, nézzétek, minden nap, ha csak tíz percet is, de óriási erőt ad. Mellé kitágítjuk az elménk hatalmát, használjuk a belső erőt, teremtünk a magpiramisban. 
Ez pedig az, amit én biztosan tudok :)

Eszter